Történet

Iskolánk Hajdú-Bihar megye egyik legrégibb szakképző iskolája. Jelenlegi elnevezése előtt 2020 június végéig Debreceni SZC Baross Gábor Középiskolája és Kollégiuma, 2016 augusztus végéig Debreceni SZC Baross Gábor Középiskolája, Szakiskolája és Kollégiuma, 2015. július 1-ig Debreceni Baross Gábor  Középiskola, Szakiskola és Kollégium, 2009. július végéig Baross Gábor Szakképző Iskola és Kollégiumként, előtte 109. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetként volt ismert.
Alapítása óta sok szakmában több ezer szakmunkást képezett az évtizedekig megyei igazgatású intézet. Majd az anyaintézetből fokozatosan kiváltak a város és megye szakmunkásképző iskolái, végezetül 1994-ben a neve is megváltozott. Névadója Baross Gábor, a XIX. század „vasminisztere”, akit határozott, céltudatos és következetes tevékenységéért, a vasút területén végrehajtott reformjaiért, az iparfejlesztésben és a tanoncképzés korszerűsítésében szerzett érdemeiért választottunk iskolánk névadójául.
Az intézet mai helyére, a Homokkertbe, azon belül is a Budai Ézsaiás u. 8/A szám alá 1970-ben költözött, az akkor újonnan épített iskolába, tanműhelybe és kollégiumba. Hátrahagyva az évtizedekig otthont adó Burgundia utcai épületet, az intézet szakmai profilja leszűkült: csupán a fémipari szakmák kerültek az új épületbe költöző iskola képzési rendszerébe. Az akkori gazdasági - társadalmi körülmények között iskolánk számára ez kitüntető helyzetet jelentett, hiszen számos nagyvállalat számára képezte a szakemberutánpótlást.
Az iskola vezetősége és oktatói testülete azonban már a 70-es években felismerte, hogy a szakmunkásképzésen kívül más lehetőséget is kínálnia kell a tanulni vágyóknak, és 1974-ben beindította a szakmunkások szakközépiskoláját, önálló nevelőtestülettel.

A rendszerváltozást követően, a képzési kínálat kiszélesítése érdekében bekapcsolódtunk a szakközépiskolai képzésbe, először csak fémipari szakmákban, majd ‒ a kor igényeit felismerve ‒ számítástechnikai vonalon is, amelyre az igény napjainkban egyre nagyobb. A 80-as évek végén jelentkező demográfiai hullám levezetése jórészt a szakmunkásképző intézetekre hárult, és ez kettős következménnyel járt: egyrészt jobb képességű tanulók is bekerültek a szakképzésbe, másrészt viszont a gyengébb képességű tanulókról is gondoskodnunk kellett. Számukra speciális szakiskolai képzést szerveztünk, mintegy a szakmunkásképzés megalapozásaként. Ez a képzési forma a tanulólétszám csökkenésével megszűnt.
A közelmúlt és a jelen gazdasági életének hatására kirajzolódott a szakképzéssel szemben támasztott igény. A létszám, a színvonal, az új szakmák bevezetése arra ösztönözte a nevelőtestületünk tagjait, hogy hasonlóan, mint a demográfia hullám csúcsán, majd a társadalmi átalakulás utáni helyzetben, hatékonyabb, új nevelési eszközökkel végezzék oktató-nevelő munkájukat. A nevelőtestület tagjai mindig fogékonyak az újra, többségüket a jobbítás, a változtatás igénye jellemzi. Törekednek a szakmai-pedagógiai látókörük szélesítésére, aktívan részt vesznek a szakmai és pedagógia továbbképzéseken.
Felkészültek a Szakmajegyzék szerinti szakképzésre, az új, korszerű szakmai ismeretek hatékony módszerekkel történő átadására. Tanulóink jelenleg, és várhatóan a jövőben is elsősorban Debrecen és a megye településeinek általános iskoláiból kerülnek ki, de egyre nagyobb létszámban előfordulnak más megyéből, illetve határon túlról beiskolázott tanulók is intézetünkben. Elsősorban a szakiskolai orientáltságú és szakiskolai szakmai képzésben részt vevő tanulókra igaz, hogy a többi középiskoláshoz viszonyítva jelentős a szociális hátrányuk, sok tanuló halmozottan hátrányos helyzetű. Erkölcsi, esztétikai érzékük, a kultúra iránti igényük, alapműveltségük, tárgyi tudásuk, írási-olvasási készségük az átlagnál alacsonyabb szintű. Iskolánk igen nagy hangsúlyt helyez a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatására, megtartására, a tehetséggondozásra, a képességek kibontakoztatására.